A textilek avatása

Mutatok egy érdekességet, hogy mit neveznek a textiliparban avatásnak.

A Textil- és ruhaipari anyag- és áruismeret tankönyvből fotóztam:

Sokszor felmerül a kérdés, hogy ki hogyan avatja, mossa a varrnivalókat. Az avatás célja zsugorítás, ezért sokan gondolnak még ma is a főzőmosásra, forrázás-lehűtésre. Így is csinálták nagyanyáink régen, a nyers vásznakkal.

Manapság azonban a jó minőségű kelmék - mint látjuk - már a gyárban átesnek az avatáson, ezért otthon már nem kell forrón avatnunk, sőt, sok textilnek kimondottan káros a főzés, forrázás.

Viszont érdemes kíméletesen kimosni az anyagokat szabás és varrás előtt, szinte mindegyiket. Néhány textília zsugorodik az első mosásnál, illetve a tisztítás sem árt, mert nem tudjuk, mennyit utazott, hány évet állt, hol tárolták, mivel kezelték. Tehát napjainkban az "anyagok beavatása házilag" valójában egy kíméletes mosást vagy öblítést jelent. 

Az alapelv az, hogy úgy kezeljük a varrás előtt a textileket, ahogy varrás után is fogjuk kezelni.

Soha nem forrázok, sem 60 fokot nem használok a varrnivaló kelmékhez, mert károsítja a szálakat, a festést, és / vagy a gyári utókezelések (appretálás) hatását közömbösíti.

A 60+ fokot csak a 100% pamut textília bírja, annak viszont a festése nem szereti. Tudjuk, hogy minden tiszta pamut textil fakul, kopik - ezt gyorsítja meg a forrázás és a gépi koptatás.

60-90 fokban csak a világos ágyneműt, törölközőt, damaszt abroszt, konyharuhát, fehér pólókat érdemes mosni, kizárólag fertőtlenítás céljából. A festett, színes, nyomott mintás vásznaknak bőven elég a 40 fok - így biztos nem sérül a festése, de ettől még ugyanúgy végleges méretre zsugorodik.

Érdemes arra is figyelni - különösen ha eladásra varrunk - hogy a mosógép a szárazon berakott, keményítővel kezelt, élére hajtott vásznakat, méterárut csúnyán megtöri, márványosan koptatja. A mai víztakarékos mosógépekre különösen igaz ez, félszárazon már forog a dobban a ruha. Ezért én mindig kézzel mosom ki az új anyagot, nyomkodva, kiáztatom belőle a keményítőt, hagyom, hogy a szálak magukba szívják a vizet. Ha nem tiszta a leve, akkor mosószerrel és több lében átmosom. Ellenőrzöm, ereszti-e a színét. A fellazított, kézzel átmosott, öblített kelme már nyugodtan mehet a centrifugába.

A viszkóz, modál, acetát, és egyéb cellulóz-tartalmú anyagok kényesebbek a pamutnál, ezek erősebben zsugorodnak, nem beszélve a lenről. Ezeket tilos 30-40 foknál melegebb vízbe tenni. A gyengébb minőségű, olcsóbb len vásznakból készült ruha akár minden mosás után összébb tud zsugorodni, és ez sajnos néha csak a megvarrás után derül ki. Ezért lenből inkább a drága, jó minőségűt vegyétek, és számoljatok rá legalább 15% pluszt.

A tiszta állati eredetű szálak - gyapjú, alpaka, kasmír, hernyóselyem - elég drágák, ezért valószínűleg ellátnak a boltban tanáccsal, ha ilyet vesztek. A többségük nem mosható, esetleg a mosásálló kezeléssel készült gyapjúszövetet, kevert szöveteket nagy gondosság mellett, kézzel, langyos vízben, speciális mosószerrel mossuk később.

A gyapjútartalmú szövetet sosem mosom varrás előtt - ennek első kezelése a vasalóval való átgőzölés. Ha kevés % a gyapjútartalom, akkor is figyelembe kell venni, és eszerint kell kezelni. 
A gyapjú a magas hőfoktól és a dörzsöléstől, súrlódástól véglegesen károsodik, nemcsak zsugorodik, hanem összefilcesedik, durva és merev lesz. Ez a károsodás sajnos nem hozható helyre semmilyen eljárással. 

A poliészter és egyéb szintetikus méteráru nem igényel 30-40 fokos átöblítésnél, mosásnál többet - ezeket bátran be is dobhatjuk egy rövid programra a mosógépbe, akár a ruháinkkal együtt, szabás előtt.

A fenti alapanyagok mindegyike létezik ma már 5-10% elasztánnal keverve, ami miatt szigorodnak a kezelési utasítások. Egy pamut pólót moshatunk néha 60 fokban, de az elasztánosat soha. Sem a farmert, sem más elasztikus ruhát. A finom kis gumiszálak (elasztán, lycra) végleg tönkremennek a magas hőtől - lehet, hogy az első mosásnál még nem látszik, de minél többször kerül túl meleg vízbe (vagy forró vasaló alá), annál gyorsabb a roncsolódás. Ahogy feszül, használatban van a ruha, egyszerűen eltűnik belőle a rugalmasság, csúnya hullámos lesz, majd szétfeslik. A kinyúlt, rugalmasságát vesztett elasztikus kelmékből maximum törlőrongy lehet.

Sajons a modern elasztikus ruhák, amennyire kényelmesek, nem annyira tartósak, különösen ha nem figyelünk az anyagok megfelelő kezelésére. 

Amiket itt leírtam, részben a textilipari anyagismeret órákon tanultam, részben pedig azok a módszerek, amik nekem a gyakorlatban - sok tévedés és sokéves varrási tapasztalat után - valóban beváltak.