Alapszabásminták és használatuk

Az alapszabásminták szerkesztése és a modellezés alapvetően szakiskolai tananyag, de akinek már van komolyabb gyakorlata a ruhavarrásban és elég türelme is, meg tudja tanulni tankönyvekből. Sokféle méretezett ábrát találhatsz az Interneten, de azok többsége nem valódi szerkesztés, hanem rajzok, ötletek, ráadásul a legritkább esetben egyeznek a saját méreteinkkel. Szóval ne ezekből induljunk ki.

A női felsőruházathoz a legfontosabb alapszerkesztések: szoknya, nadrág, ruha, (ennek a felső része az úgynevezett ruhaderék), kosztümkabát és kabát. Ezek mindegyikéből egy-egy alapszabásminta lesz, amikből modellezéssel alakítunk ki különböző ruhaféléket és fazonokat. Az alapszerkesztések nem rugalmas anyagokhoz készülnek, ezért fontos szerepe van az öltöztetési bőségnek és a formázóknak.

Milyen tankönyvekből tanuljunk szerkeszteni?
A világon rengeteg, jobb-rosszabb szerkesztési módszer létezik, az Amerikában legnépszerűbb módszer például teljesen más elveket követ, mint az Európaiak.

A magyar szabómesterek többnyire a nagy múltú Müller Akadémia módszerét használják, nálunk a szakképzéseken is tulajdonképpen ezt oktatják. Nem könnyű, de épp ezért nagyon pontos, jól szériázható és kiválóan használható a normáltól eltérő testalkatokra is. A jogtulajdonos német Müller&Sohn-tól beszerezhetőek német és angol nyelven a Müller-szerkesztés szakkönyvei. Talán kijelenthetjük, hogy ezek a könyvek a női szabó szakma bibliái (nálunk és még néhány országban legalábbis).

Az egyik Müller-könyv átdolgozásából, részleteiből készült a Göttinger kiadó sárga, kék és zöld tankönyve (Ruhaipari szabás-szakrajz, Női ruha szabás-szakrajz I.-II.) a szakiskolák számára, amiket talán ti is ismertek.

Cser Ferencné és más szerzők 60-70-es évekbeli tankönyveiből érdemes-e tanulni?

A Müller-szerkesztés elterjedése előtt az ún. tizedes módszer volt divatban, ami sokkal kevésbé pontos és részletekre kiterjedő. Az alapminták formájában is történtek változások néhány évtized alatt, (váll-lejtés, sziluett, stb.) és sokkal nagyobb öltöztetési bőséggel számoltak a legszűkebb alapruhánál is. Tehát forgassuk élvezettel a régi könyveket továbbra is, de ne azokból tanuljunk.

A legtöbb hobbivarró azért szeretne magának szabásmintát szerkeszteni, mert a szabványostól eltérő testalkatú (többségünk ilyen). Mindenkinek más okoz gondot az öltözködésben: az átlagnál kisebb vagy nagyobb testmagasság, molett alkat, nagyobb mellméret, hajlott hát, gömbölyűbb csípő, stb. Ezek a fejezetek igazából már a haladó tananyaghoz tartoznak. Először mindenképp a normál alkatra való szerkesztést kell megtanulni és kipróbálni (családtagon, próbababán), utána könnyebb megérteni, mit, miért és hogyan változtatunk a saját, nem szabványos alkatunkra.

– Nem lehetne valahogy megúszni a sok mérést, számolgatást és szerkesztést?
– Sajnos nem, ha szakmai szinten szeretnéd megtanulni a szabásminta készítést.

– A női szabók tényleg mindent szerkesztenek?
– Igen, az igazán profi szabók nem használnak kész szabásmintákat, gyorsan, rutinosan szerkesztenek, minden ügyfélre elkészítik külön az alapmintákat és azokból dolgoznak tovább.

– Szerkesztés nélkül nem is lehet saját, jó méretű szabásmintád?
– De, meg lehet közelíteni a témát egyszerűbben, nem professzionális módon is. Válaszd ki egy hozzád közeli méretezésű, lehető legegyszerűbb modell (nem rugalmas, szűkítős, mellvarrásos, bevarrott ujjú ruha, egyenes szoknya, sima egyenes szárú nadrág, stb.) szabásmintáját. Próba anyagból szabd ki, sok ráhagyással – ahol kell -, és ezt igazítsd magadra. Ehhez már több segítséget is találsz a könyvekben, az egyedi alkatra való alakításokról. Ha a próbaanyagból sikerül megvalósítani a megfelelő formát, vezesd rá a módosítást a papír szabásmintádra vagy használd a szétbontott próbadarabot, és a továbbiakban ez lesz az alapszabásmintád.

Ha kész egy jól megszerkesztett (vagy magunkra igazított) szűk ruha alapmintánk, utána a modellezés alapszabályait és fortélyait is meg kell tanulnunk a változatos ruhatár eléréséhez (lapocka formázó kiiktatása, karöltő lazítás, formázók áthelyezése, szabásvonalak, ráncok, hajtások kialakítása, stb.) Ehhez is kell a ruhavarrási gyakorlat és segítséget nyújtanak a tankönyvek. Próba anyagokból kísérletezzünk.

A saját ruha alapszerkesztésemet papíron, számítógéppel és vászonból is elkészítettem már, több változatban is. Ez itt a végleges, ennek a szabásmintájából szoktam blúzt és ruhát modellezni. (Nem pont a baba mérete, rajtam jobban áll).
Amint látod, a szabásnál berajzoltam a vásznon az összes fontos szerkesztési vonalat: mellvonal, derékvonal, csípővonal (= itt az alja), eleje középvonal, háta középvonal, könyökvonal, mellcsúcs. Ezeknek nagyon fontos szerepe van, így ellenőriztem, hogy minden a helyére került és a modellezésnél is ezekhez viszonyítok.

Kezdő varróként ne lepődj meg azon, ha a szakrajz könyvek megértése, az önálló szerkesztés vagy a modellezés túl nehéznek bizonyul. Ez egy szakma, amit a női szabók éveken át tanulnak és gyakorolnak. Ezért egy kezdő hobbivarrónak inkább a kész szabásmintákkal érdemes foglalkozni, (hiszen millió féléből lehet választani) és azoknak a saját alkatra való átalakítását megtanulni.

Ebben is tudok segíteni: az általam készített, pontos és sok méretben elérhető 

IdaStyle szabásmintákhoz részletes munkafüzetet mellékelek, 

amiben az is benne van, hogyan tudod az adott modellt az alkatodra alakítani.

MEGNÉZEM