Egy kis történelmi áttekintés...
A szabásminták tömeges gyártása a 19. század végén kezdődött az USA-ban, olyan cégek jóvoltából, mint a Butterick és a McCall's. Kezdetben ezek a minták főként egy-egy méretre készültek. Később megjelentek az egy lapon több méretet tartalmazó szabásminták, ami nagy előrelépés volt az otthoni varrás szempontjából. 

A kezdetek: a 20. század első felében kísérleteztek az egy pontból kiinduló, sugárirányú nagyítással 

A szabásmintán kijelöltek egy  belső pontot, összekötötték a sarokpontokkal, és sugár irányban nagyították vagy kicsinyítették a mintát.

Az arányosítás (aranymetszés) szabályát alkalmazták: feltételezték, hogy két méret között minden testrész azonos arányban változik. Az aranymetszés szerint a kicsi bőségméretekkel rendelkező emberek alacsonyabbak, a nagyobb méretekkel rendelkezők pedig magasabbak. 
Ez a módszer azonban rengeteg hibát rejtett magában.
 

Az emberi test a valóságban nem minden irányban arányosan változik. Ha pl. megnő a derékbőségünk, nem változik a magasságunk, és csekélyebb mértékben változik, mondjuk, a vállszélességünk vagy a nyakkerületünk.

Ezért ha minden irányban azonos mértékben nagyítunk egy szabásmintát, egyes részei teljesen eltorzulhatnak.

Vegyük egy egyszerű, egyenes szoknyából a középméretet: ha ugyanannyival hosszabbítjuk, amennyivel bővítjük, akkor valóban az történik, hogy a kisebb méretek az alacsony, a nagyobb méretek a magas nőkre lesznek jók. Ez még nem is lenne olyan nagy baj. Egy felsőnél viszont már az ilyen középpontos nagyítás után a nyakbőség, a karöltő, a mellformázók, stb. sem fognak megfelelni a valós testarányoknak.

Kiderült, hogy az egyetlen középpontból kiinduló sugárirányú nagyítás és kicsinyítés egy látszólag egyszerű, de szakmailag hibás megoldás, amely figyelmen kívül hagyja az emberi test komplex arányrendszerét.

A modern méretsorozatok készítésének módszerei

A korszerű szabásminták már szigorú szériázási szabályok szerint készülnek, ami azt jelenti, hogy a szabásminta minden fontos pontja (pl. vállcsúcs, mellcsúcs, nyakkör, hónalj, derék, csípő, ruha hossza, stb. ) külön szabály alapján mozdul el. Így biztosítható, hogy a minta minden méretben kövesse a valós testarányokat. A méretsorozatok készítésénél átlagos, de valós méréseken alapuló méretekkel dolgozunk, ezért szükség lehet a szabásminta egyedi alkatra igazítására.

Általában a méretsor készítés egy pontosan megszerkesztett, középméretű szabásmintából indul ki, (mondjuk 40-esből) és abból felfelé és lefelé szériázunk. Ha nem a megfelelő szériázási módszereket használjuk, akkor hiába jó a középméret, a kisebb és nagyobb méretek felé el fog torzulni a szabásminta. Ezért a szakemberek nemcsak a középméretet, hanem a legkisebb és legnagyobb méretet is külön letesztelik.

3 ismert modern módszer is létezik:

1. Vágás és széttolás – a középméretű mintát több vonal mentén szétvágjuk, és a testtájaknak megfelelő mértékkel toljuk szét vagy össze, majd az új kontúrokat összekötjük.
2. A kézi szériázás, amikor a középméretre szerkesztett szabásminta minden fontos pontját egy bizonyos (képletekkel) számított mértékkel vízszintes és/vagy függőleges irányban áthelyezzük, (ehhez két tengelyt jelölünk ki a mintán), majd az új pontokat összekötjük. Ez ma már elvégezhető digitalizált mintákkal, és rajzoló programokkal is.
3. A legmodernebb számítógépes módszer pedig az, amikor a mérettáblázat adataival eleve digitálisan megszerkesztett mintán egyszerűen megváltoztatjuk az alapméreteket, és a gép automatikusan újra elkészíti a kisebb-nagyobb méretekkel a teljes szerkesztést.

Ezzel a legmodernebb, digitális módszerrel készítem az IdaStyle szabásmintákat. Hosszas kutatás után kidolgoztam a saját magyar mérettáblázatomat, ami a némettől főként a molett alkatoknál, és a részméretekben tér el. Az IdaStyle alapszabásmintákat - ami minden modellem alapja - kicsi és nagy méretekben is sikeresen leteszteltem, hobbivarrónők segítségével.
A próbavarrásokat még 2020-ban végeztük, amikor elindult az IdaStyle.hu szabásminta webáruház, a magyar hobbivarrónők számára.