Ballonkabátot varrtam

Most, hogy a tavaszunk nyáriasról hirtelen téliesre fordult, eljött az ideje, hogy elővegyem az új ballonkabátomat és itt a blogon is bemutassam.

Ez a kabátvarrás egy igazi „slow fashion” projekt volt, az anyagot már 2 éve megvettem hozzá, a gombokra tavaly bukkantam rá egy boltban, és idén februárban végre hozzáfogtam a megvarrásához. 3 hétvégén dolgoztam rajta, és tavaszra kész is lett.

Mondhatom, hogy ez gazdaságos és környezettudatos varrás is volt egyben, mert szinte maradék nélkül felhasználtam az erre szánt anyagomat, semmit nem rendeltem hozzá külön, az összes kelléket megoldottam a házi készletemből (de bevallom, ez nem szűkös).

Már az anyagvásárlásnál volt a fejemben egy terv, ami mellett kitartottam. Térdig érő, nőies vonalú, szoknyához illő kabátot akartam övvel és zártabb nyakrésszel, mert fázós vagyok. Egy régi Burdában találtam hasonló fazont, így a szabásmintával most könnyű dolgom volt, nem kellett megszerkeszteni.

Ebből dolgoztam, ez a Burda 2009/01/115-ös modell.

Szinte sose varrok kész mintából egy-az-egyben, most is muszáj volt a saját ízlésemet beletenni.

Nem szeretem az oldalvonalba helyezett kabátzsebet, mert oldalra kidomborodva szélesíti a csípőmet, ezért a zsebet áthelyeztem az eleje szabásvonalba. Hogy mégis meglegyen a kellő mélysége és kézre is essen, ezért szabtam rá egy-egy széles zsebpántot. Az ujjára is tettem azonos szélességű, gombos pántot, így a zsebbel harmonizál. Az én kabátom övet is kapott, övtartóval. Ha eljutok egyszer a Fémkellékeshez, lehet, övcsatot is teszek majd rá.

A méretezésen nem kellett változtatnom, a 42-es pont jó lett rám, csak egy kis bővítés kellett elöl a mellrészen, de ennél a szabásmintánál ez nagyon könnyen ment – az eleje szabásvonalon a varrásszélességből kijjebb kanyarítottam, és kész.

Az anyagom egy vastag, 100% pamut twill, előnye, hogy természetes anyag és kényelmes viselet, na meg tetszik a színe is, viszont már a beavató mosásnál kiderült, hogy eléggé gyűrődik. A másik hátrány a szabásnál jött elő, hogy puhább és vékonyabb is, mint amit elképzeltem. Ekkor találtam ki, hogy az egész kabátba teszek ragasztós közbélést, nemcsak a kritikus helyekre. Ez egy kabátnál nem szokatlan megoldás, és látva a kész darabot, úgy érzem, jó döntés volt.

Általában többféle vetexem van itthon, most egy pamut-műszál keveréket választottam, ami a gyűrődésen is sokat segített, jobb lett tőle a vászon tartása és bár nehezebbé, de melegebbé is tette a kabátot.

Amikor ilyen nagyobb munkába fogok, fontos az alapos előkészítés, de nálam mégis mindig közbejönnek a spontán ötletek. A vetex bevasalását persze kipróbáltam előbb egy darab anyagon, megnéztem, mennyire merevít, gyűrődik-e, és milyen erősen tapad.

Nem volt tűzőcérnám, pedig én hangsúlyos tűzéseket akartam. Ezért újabb tesztelésbe fogtam. Kipróbáltam a dupla felső szálas tűzést vastag tűvel, több réteg anyagon, és meglepően szép lett. Aztán rájöttem, hogy egyes részeken a fonákoldal is látszani fog ( mint pl. a kihajtón), szóval ott sem lehet vékony a varrat. Egy orsóra dupla szálat csévéltem, és azzal is jól működött az alul-felül dupla tűzés. (Sosem babrálok a bobin-csavarral, és most se kellett).

Jó kis türelemjáték volt ez a teljes munka során, hogy minden tűzés előtt átfűztem és átállítottam a gépet a dupla cérnára, a belső varratokat pedig hagyományosan varrtam.

Az alapos előkészítéshez tartozik az is, hogy a vetex-szel megerősített kabátot először gépi férccel összeállítottam az első próbára. Ekkor derült ki, hogy méretben hol kell alakítani, és hogy fog állni az egész. Ha új szabásmintát használok, a komolyabb daraboknál mindig ezt teszem, sok bontást megspórolok vele.

Egyszer a Tailoring könyvajánlóban is írtam róla, milyen technikák kellenek a kabátvarráshoz, most is ezeket alkalmaztam: széles ráhagyást szabunk mindenhol, sok helyre kell a merevítés, minden művelet után szétvasaljuk a varratokat, ahol pedig tűzés lesz, ott egy irányba vasaljuk. Fontos még a rippolás, amikor az alátétek szélét úgy sodorjuk ki és vasaljuk le, hogy ne látsszon ki az alátét (ilyenek a pántok és a gallér), vagy úgy, hogy pontosan az élében legyen az összevarrás, mint mondjuk a kihajtónál. A kézi fércelésre sem sajnáltam az időt, ahol kellett.

Válltömést is tettem a kabátba, ennek a készítéséről külön cikket írtam, itt találod (kattints).

Régi tervem volt, hogy egyszer én is varrok egy kabátbélést kontrasztos paszpóllal, hát most ennek is eljött az ideje. Nem mintha kívülről látszana, de mégis olyan jó érzés, hogy belül is rendben van a kabát, sőt, van benne valami extra. Csak úgy, a magam kedvéért.

Ebből a szürke szatén ferdepántból egy egész tekercset vettem egyszer nagyon olcsón, sokféle célra jó és alapszín. Hát most pont jól jött, hogy ez is van itthon, ráadásul elütő a színe, és ezüstösen fénylik. Kicsit sajnáltam, hogy ki kellett simítani belőle az eredeti behajtást, de pikk-pakk félbevasaltam és felvarrtam a kabát belső szélére. Utána a bélést bevarrtam a hagyományos módon, pontosan a paszpól varrásának vonalán. Csöppet sem volt nehéz, szerintem megérte azt a kis plusz munkát.

A gomblyukakhoz a varrógépem szemes gomblyuk programját használtam ugyan, de azért ez nem az az igazi vastag gomblyuk, amit egy speciálgéppel vagy kézzel lehetne varrni. 

Álljon itt még néhány titkos "belső információ":

- A kabát és az ujja felhajtást több helyen kézi öltéssel megerősítettem belülről, a bélés bezárása előtt.

- Hónaljnál a bélést és a kabátot egy-egy rövid szalag köti össze, ami mozgást enged, de nem engedi az ujját elcsavarodni, mikor felveszem a kabátot.

- A bélésen mindig az ujjában hagyom az utolsó kifordító nyílást, így nem látszik a varrása. Vastag kabátnál kell még egy nagyobb nyílás is (mondjuk az oldalán), hogy ne törjön össze a kabát, mikor kifordítjuk, és ezt a kisebb nyíláson át zárjuk le belülről.

Lényeg a lényeg: végre van egy tavaszi kabátom, ami nem széllel bélelt, szoknyához is jó, variálható, a színe és szabása is hozzám passzol. Elégedett vagyok az eredménnyel. Szeretem, és biztos, hogy rengeteget fogom hordani.